A hőstressz hatás (1. rész)

Három részes cikkünket két fiatal gimnazista írta, a nyár és meleg közeledtével, témája a hőstressz és annak, az állatokra és emberekre gyakorolt hatását vizsgálja. Dolgozatuk a Szegedi Tudományegyetem által meghírdetett pályázat során került bemutatásra.

A hőstressz, a test hőjének felhalmozódása. Olyan fiziológiai és pszichés állapot, amely akkor alakul ki, amikor a szervezetet tartósan vagy hirtelen túlzott hőterhelés éri, és a test nem képes hatékonyan leadni a hőt. Embernél és állatnál egyaránt előfordul, súlyos esetben egészségkárosodáshoz vezethet.

Kialakulását elősegítheti a magas a környezeti hőmérséklet, a magas páratartalom, erős a fizikai terhelés, illetve, ha nincs megfelelő szellőzés vagy folyadékpótlás.
A szervezet ilyenkor kompenzálni próbál. Az izzadás fokozódik, nő a pulzus és a légzésszám, valamint csökken a teljesítő képesség.

A hőstressz tünetei embereknél jelentkezhetnek, mint fejfájás, szédülés, hányinger, koncentráció csökkenés, fokozott izzadás vagy annak megszűnése, valamint gyengeség vagy fáradtság. Súlyos esetben akár hőkimerülés vagy eszméletlenség is következhet belőle.
Ma már hazánkban, az állattenyésztésben is problémát jelenthet, főként a legelő állatokat érintve. A klímaváltozás hatására Magyarországon is évről évre emelkedik a hőség. A nappalok előfordul, hogy meghaladják a 30 C fokot az éjszakák pedig elérhetik a 20 C fokot, vagy akár túl is léphetik azt.

Ez különösen azért jelent problémát, mert ezekben az időszakokban az állatok természetes hőleadási folyamatai – például a párologtatás, az izzadás, a lihegés, illetve súlyosabb esetekben a fokozott nyálzás – még az éjszakai órákban sem teszik lehetővé a testük megfelelő lehűlését. Emiatt megnő a hőstressz kialakulásának kockázata.

A nyári, tartósan magas hőmérséklet legelő állatokra gyakorolt hatásairól, valamint annak az állatok jóllétére és teljesítményére gyakorolt következményeiről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Ennek egyik oka, hogy a hőstressz kedvezőtlen hatásai a legelőn tartott állatok esetében nehezebben mérhetők, és gyakran csak hosszabb idő elteltével válnak érzékelhetővé, szemben az istállózott tejelő állományokkal. Emiatt a gazdasági veszteségek is kevésbé egyértelműen mutathatók ki. A hőség okozta stressz azonban különösen nagy kockázatot jelenthet azokban az állományokban, ahol a legelőkön nincs megfelelő árnyékot biztosító növényzet, így az állatok közvetlenül ki vannak téve a napsugárzás hatásainak.

Hőség idején az állatok gyakran keresik az árnyékos helyeket, és több időt töltenek állva, mivel így nagyobb testfelületen tudnak hőt leadni, miközben a légmozgás is elősegíti a testük hűtését. Ebben az időszakban vízfogyasztásuk jelentősen megnő, ugyanakkor takarmányfelvételük csökken. Ennek következtében negatív energiamérleg alakulhat ki, valamint felborulhat az elektrolit- és sav-bázis egyensúly. Súlyos esetekben a hőstressz akár az állat pusztulásához is vezethet. A fiziológiai egyensúly fenntartása ezért alapvető fontosságú az állatok egészsége, termelési eredményei és jólléte szempontjából.

Az állatok hőtűrő képessége között lehetnek eltérések. Számos tényező befolyásolhatja az adott egyed hőtűrését, mint például a szőrzet vagy a bőrszín. A világosabb, gyérebb szőrzetű állatok jobban viselik a magas hőmérsékletet, mint a vastagabb, sötét bundával rendelkezők. Egyéb, a hőtűrést befolyásoló tényező lehet a kor, ivar vagy az általános és egészségi állapot.

A tejelő szarvasmarha-állományokban a hőstressz kedvezőtlen hatásai viszonylag gyorsan és jól mérhetően jelentkeznek, elsősorban a tejtermelés csökkenésén keresztül. A kutatások szerint a tejhozam általában 10–25%-kal csökken, súlyos esetben pedig a veszteség meghaladhatja a napi 9 kg tejet tehénenként. Húshasznú állományok esetében a negatív következmények inkább hosszabb távon válnak érzékelhetővé. A magas környezeti hőmérséklet hatására csökken a takarmányfelvétel, ami negatív energiamérleg kialakulásához vezet, ezáltal a napi testtömeg-gyarapodás 10–30%-kal is visszaeshet. Teheneknél a hőstressz ennél összetettebb problémát okoz, mivel jelentősen rontja a szaporodásbiológiai mutatókat is.

A hőterhelés következtében fellépő stressz kedvezőtlenül befolyásolja a reprodukcióban szerepet játszó hormonok – többek között a GnRH, az FSH és az LH – termelődését. Ezek a hormonok alapvető szerepet töltenek be a tüszőérés szabályozásában, ezért működésük zavara negatívan hat a petefészek-funkciókra. A petesejtek fejlődése károsodhat, ami csökkenti a sikeres megtermékenyülés valószínűségét. Emellett gyakoribbá válnak a cikluszavarok és a csendes ivarzások, továbbá a hormonális egyensúly felborulása és a méh környezetében bekövetkező változások miatt növekszik a korai embrióelhalások előfordulása. A hőstresszes tehenektől született borjak általában 2–5 kg-mal kisebb születési tömegűek, és későbbi fejlődésük is lassabb lehet. Az ilyen körülmények között fejlődött üszők későbbi tejtermelése akár 500–1 500 kg-mal is elmaradhat társaikétól egy laktáció során.

A hőstressz a tenyésztésre használt bikák reprodukciós teljesítményét is kedvezőtlenül érinti. A hormonális szabályozás zavara mellett csökken az aktivitás és a libidó, miközben a spermiumképződés és -érés folyamata is károsodik. Ennek következtében romlik a sperma minősége és termékenyítő képessége. Mindezek eredményeként mind a természetes fedeztetés, mind pedig a mesterséges termékenyítés hatékonysága számottevően csökken, ami jelentős gazdasági veszteségeket okozhat az állattartó gazdaságok számára.

A hőstressz hatásainak mérséklése érdekében már az állomány kialakításakor érdemes figyelembe venni az állatok hőtűrő képességét, illetve hosszabb távon a hőstresszre érzékeny egyedek kiszelektálásával javítható az állomány alkalmazkodóképessége.

A legeltetési időszak során fontos a meteorológiai adatok folyamatos figyelemmel kísérése, valamint a korszerű szenzoros megfigyelőrendszerek alkalmazása, amelyek segíthetnek az állatok egészségi állapotának, aktivitásának és a hőstressz korai jeleinek felismerésében.

Hőség idején kiemelt jelentőségű a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása, valamint az ásványi anyagok és elektrolitok pótlása nyalósók vagy nyalótömbök segítségével.

A legeltetési terv kialakításakor kerülni kell a túllegeltetést, és biztosítani kell a gyepek regenerálódásához szükséges időt. Emellett törekedni kell arra, hogy az állatok számára elegendő természetes árnyék álljon rendelkezésre, mivel ez jelentősen csökkentheti a hőstressz mértékét. Amennyiben természetes árnyék nem biztosítható, mesterséges árnyékolók vagy egyszerű tetőszerkezetek alkalmazásával is javíthatók az állatok tartási körülményei.