Egy pillanat

Egy pillanat. Egy hang. Egy másodperc. Egy üzenet. Egy szó. Egy apró kis nesz, képes elindítani minket egy egészen másik úton. Egy kimondott szó, egy vissza nem vonható hang. Egy érintés, egy kedves tekintet. Egy rossz mozdulat és minden porrá zúzódik... ilyenek vagyunk mind. Adunk és kapunk. Hol jót s hol rosszat. Vajon mekkora páncélra van szükségünk, hogy a rossz szavak ne hagyjanak nyomot?

Fehér. Minden fehér körülöttem. A cseresznyefa alatt ülök...nézem, ahogy a lágy napsugár áthatol az apró szirmok között... Hallom, ahogy apró bogarak élvezik a virág adta nektár édes ízét.... egy pillanat. Egy pillanat lehet gyönyörű és keserű. Ez most édes. Egy szirom a tenyerembe hull. Könnyű. Szinte súlytalan. Mégis érzem. Egy pillanatig azt hiszem, hogy ez a csend örökké tarthat. De tudom, hogy nem. Mindig van egy hang, ami megtöri. Egy szó. Egy gondolat, ami beszivárog.

Eszembe jut egy szó. Egy régi. Talán jelentéktelen volt annak, aki mondta. Nekem mégis maradt. Ott ül a mellkasomon, mint egy alig észrevehető repedés az üveg falán. Nem tör össze mindent, csak emlékeztet arra, hogy törhet. A szél megmozdul. A szirmok táncolni kezdenek körülöttem. Nem félnek. Csak hullanak. És mégis szépek.