Könyvajánló – Justin Cronin: A Révész

Egy nagyon várt könyvet hoztam ebben az írásomban.
Eredetileg angolul akartam elolvasni, mert nem akartam várni rá éveket, de ismerve Cronin könyveit és a nyelvezetét, végül úgy döntöttem, jobb lesz megvárni magyarul. Aztán végre megjelent.
Justin Cronin tipikusan nem az az író, aki évente két-három könyvet jelentet meg. Sokszor éveket kell várni az új regényeire, de ez valahol ad is egyfajta minőséget az egésznek. Nem ontja magából a történeteket, hanem láthatóan megdolgozik értük. A Szabadulás-trilógia után erre a könyvre nagyjából hét évet kellett várni.

Nálam A Révész az elmúlt évek egyik legnagyobb olvasmányélménye lett.

Egy vaskos darab, de a sci-fi műfaj kedvelőinek ez valószínűleg nem újdonság. A könyv igazi érdekessége viszont nem a mérete, hanem az, hogy két hatalmas csattanó is van benne. Az egyik nagyjából a történet első harmadánál érkezik, amikor az ember csak ül, és azt mondja: „Na jó, erre nem számítottam.”
Addig azt hisszük, hogy egy biológiai sci-fit olvasunk. Aztán hirtelen belecsöppenünk egy orwelli világba, és kiderül, hogy ez sokkal inkább társadalomkritikus sci-fi, mint aminek elsőre látszott. Majd később az egész történetet mintha teljesen más nézőpontból kezdenénk látni, és rájövünk, hogy amit addig olvastunk, az szinte csak a bevezető volt.
Cronin írásaira nagyon jellemző, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket más történetek gyakran nyitva hagynak. Például a Szabadulás-trilógiában is ott van a klasszikus túlélős alaphelyzet: a főhősök megmenekülnek, a világ nagy része elpusztul, de mi történik utána? Mi lesz a megmaradt emberekkel? Hogyan lehet újrakezdeni bármit egy ilyen világ után?
Erre sok könyv és film nem igazán ad választ. Cronint viszont pont ezek a „mi van utána?” kérdések érdeklik.

A Révész is hasonló élményt nyújt. A történet elején egy furcsa világba kerülünk, amelyet elsőre nem nagyon tudunk hová tenni. Sejtjük, hogy valami nincs rendben, de nem tudjuk pontosan, mi az. Aztán jön az első nagy WOW- vagy AHA-érzés, amire bevallom, több száz elolvasott könyv után sem számítottam.
Gyanús volt persze, hogy a könyv majdnem kétharmada még hátravan, miközben az alaptörténet látszólag már elég erős és olyan érzésem volt mintha a sztori véget ért volna. El is gondolkodtam rajta, hogyan lehet ebből még többet kihozni.
Aztán Cronin megmutatta.
Hirtelen egy mélyen társadalomkritikus, orwelli világban találtam magam, ahol előtérbe kerül a gazdagok és szegények közötti szakadék, az ellenállás, a hatalom működése és az, hogy mit kezd az ember egy olyan rendszerrel, amelyet talán már régen nem is ért igazán.
Ezen a ponton úgy éreztem, ez már nem is egyszerűen sci-fi, hanem valami egészen más. Nem a Szabadulás-trilógia posztapokaliptikus, túlélős, zombis világa tér vissza, hanem egy teljesen új irány.
A könyv annyira olvastatta magát, hogy éjszakába nyúlóan sem tudtam letenni. Aztán jött egy újabb csattanó, amelynél tényleg félre kellett tennem egy kicsit a könyvet, mert újra kellett értelmeznem mindent, amit addig olvastam.
Ha az első fordulat WOW- és AHA-élmény volt, akkor ezt a másodikat nehéz is mihez hasonlítani. Az a felismerés, hogy amit addig történetnek hittem, valójában megint valami egészen más, ritka olvasói élmény.
A végét természetesen nem lövöm le, és még csak utalni sem szeretnék rá, mert azzal elrontanám a varázst.

Aki egy könyvön belül szeretne két hatalmas, szinte 180 fokos fordulatot átélni, majd a végén még egy igazán erős csattanót kapni, annak mindenképpen ajánlom A Révészt.
Garantáltan olyan könyvet vesz a kezébe, amely még hónapokig foglalkoztatja majd. Olyan történet ez, amely után az ember elmereng rajta: „Most akkor tulajdonképpen mit is olvastam?”
És ez a legjobb értelemben vett kérdés.
Ha valaha könyvet tudnék írni, és tényleg írnék is egyet, számomra ez lenne az etalon. Ez az a szint, amelyet ha egyszer meg tudnék ugrani, valószínűleg úgy érezném: megírtam a világ egyik legjobb sci-fijét. Nálam ez a könyv 10/10+ -es! És ha ebből valaha film vagy sorozat készül azt látni akarom!