Az űrutazó macska

Cirmos nem volt egy átlagos macska. Míg a többi cica a napon sütkérezett vagy egeret kergetett, Cirmos a csillagokat bámulta. Legnagyobb álma az volt, hogy eljusson a Holdra. Elhatározta, hogy épít egy űrhajót.

Hónapokig gyűjtögette a legjobb sajtdobozokat, alufóliát és befőttesüvegeket. A fészer mélyén, titokban építette meg a "Sajt-Kométát". Egy csillagfényes éjszakán, mikor a családja már mélyen aludt, Cirmos felvette a befőttesüvegből készült sisakját, és beszállt az űrhajójába.

A felszállás egy kicsit rázós volt, de a Sajt-Kométa hamarosan a csillagok között száguldott. Cirmos lenyűgözve nézte a Földet, ami egyre kisebb és kékebb lett.

Mikor leszállt a Holdon, izgatottan ugrott ki. A talaj puha és szürke por volt. Cirmos körbeszaglászott. "Hmm, ez nem sajt," – gondolta csalódottan. "Inkább olyan szaga van, mint a régi zokniknak."

Bár a Hold nem sajtból volt, Cirmos fantasztikusan érezte magát. Hatalmasakat ugrott a gyenge gravitációban, és kergetőzött a saját árnyékával. Mielőtt hazaindult volna, egy kis holdkövet tett a zsebébe emlékbe.

Mikor másnap reggel a gazdája, Lili, felébredt, Cirmost a szokásos helyén, az ágy végében találta dorombolni. Csak a tappancsára ragadt fura, szürke por és a zsebében lapuló kavics árulkodott a nagy kalandról.