A varázsceruza

Peti egy átlagos kisfiú volt, aki imádott rajzolni. Egy nap, a parkban játszva talált egy furcsa, szivárványszínű ceruzát. Hazavitte, és leült rajzolni. Először egy sárkányt rajzolt, hatalmas szárnyakkal és zöld pikkelyekkel. Ahogy befejezte az utolsó vonást, a sárkány megmozdult, leugrott a papírról, és kirepült az ablakon!

Peti megijedt. A sárkány a város felett körözött, és játékosan tüzet fújt a szökőkútra, ami nagy gőzfelhőt okozott. Az emberek sikoltozva szaladgáltak. Peti tudta, hogy tennie kell valamit.

Gyorsan előkapta a varázsceruzát, és lerajzolt egy óriási hálót a sárkány fölé. A háló megjelent az égen és rázuhant a sárkányra. De a sárkány túl erős volt, és széttépte a hálót.

Peti gondolkodott. "Mi az, amit a sárkányok a legjobban szeretnek?" – tűnődött. Eszébe jutott egy mese, és gyorsan lerajzolt egy hatalmas, csillogó kincsesládát a város főterére. A sárkány meglátta a kincset, és azonnal leszállt, hogy megvizsgálja. Amíg a sárkány a csillogó aranyat nézegette, Peti lerajzolt egy radírt. A radír életre kelt, és óvatosan odasurrant a sárkányhoz, majd egyetlen mozdulattal kiradírozta. A sárkány eltűnt, mintha soha nem is lett volna.

Peti megtanulta, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár. A varázsceruzát elzárta egy dobozba, és megígérte magának, hogy csak jó dolgokra fogja használni.